(1952- ) Prof. Dr. Szajbély Mihály, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék alapítója Szajbély Mihály 1952-ben született Budapesten, kisiskolás korában, édesapja munkája miatt került családja Szegedre. Bár eredetileg jogásznak készült, a bölcsészkaron diplomázott magyar szakos középiskolai tanárként 1977-ben. Szinte az egész pályafutását az SZTE-n töltötte, mindössze hat és fél évet volt távol: Bécsben és Berlinben oktatott. Szajbély Mihály 1992-től 2002-ig a Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszéket, 2002-től 2014-ig a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéket vezette. Utóbbi létrejöttében, a kommunikáció szak megszervezésében hatalmas szerepe volt a 90-es években. 2014-től három éven át a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt. 1984 óta az irodalomtudományok kandidátusa, 2004-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Fiatal kutatóként kezdett Csáth Gézával foglalkozni. 2019-ben jelent meg a Csáth Géza élete és munkái című monográfiája, amelyről az Élet és Irodalom így írt: „régimódi műfaj és korszerű megszólalás, írói életrajz és irodalmi olvasás, szakmai éleslátás és szélesebb közönséghez szólás kettős szorításában próbál egyensúlyra lelni”. Az irodalomtudós kiállt a szegedi egyetem tavalyi modellváltása ellen, érvelése országos visszhangot kapott. 2018-ban átvehette a Szegedért Emlékérmet. Négy felnőtt gyermeke van, felesége Gyimesi Tímea, a szegedi egyetem francia tanszékének vezetője.

(1934 – 2015) Budapesten született 1934. július 24-én. Ősrégész szakos diplomáját szülővárosában szerezte 1957-ben, ezt követően Adatok a magyar Dél-Alföld későbronzkorához tárgykörben védte meg egyetemi doktori disszertációját.Már az egyetem elvégzése előtt a szegedi Móra Ferenc Múzeumba került gyakorlatra, s ez lett végleges munkahelye. Az intézmény ranglétráját végigjárvára 1970-ben kinevezték a megyei múzeumi szervezet igazgatójának. Tevékenysége alatt 15 éven át szerkesztette a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvét, számos tudományos tisztséget vállalt, segítette Bálint Sándor jeles néprajzkutató munkáját, irányította az ópusztaszeri ásatásokat és az ő vezetésével, tervező-szervező munkájával valósult meg az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Kutatásai a magyarországi őskor számos időszakát érintették, Csongrád megye településein végzett ásatásokat, emellett publikált, kiállításokat rendezett, ismeretterjesztő filmek, sorozatok szakértője, szövegírója és narrátora volt. Tagja volt többek között az Országos Múzeumi Tanácsnak, az UNESCO albizottságának, a Szegedi Akadémiai Bizottság Régészeti Szekciójának. 1965-től volt a szegedi József Attila Tudományegyetemen óraadó tanár, később docens, majd tanszékvezető egyetemi tanárként a régészképzés egyetlen igazi „vidéki” műhelyét hozta létre. Több mint negyvenéves régész-, és negyedszázados múzumigazgatói tevékenységét 1997-ben fejezte be. Nyugdíjazását követően visszaköltözött Budapestre. Számos könyvet, tanulmány írt, oktatott, és tartja ma is a szakmai kapcsolatot a régió kutatóival. Munkásságát 1979-ben Móra Ferenc-díjjal, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 1996-ban Széchenyi-díjjal, 1997-ben Magyar Örökség díjjal ismerték el, Szeged városában ugyancsak 1997-ben nyerte el a Szegedért Alapítvány fődíját, 1998-ban Tömörkény-díjat kapott.Ezen elismerések megkoronázását jelenti a most átadásra kerülő Szeged város Díszpolgára cím. Szeged városa a kitüntetéssel közelgő 80. születésnapja alkalmából köszönti a kiváló tudóst.

(1954 - ) Veszprémben középfokú vegyész képesítést szerzett, majd Szegeden orvosi tanulmányokat folytatott Vécsei László. Neuroendokrinológus és laboratóriumi szakorvosi szakvizsgát tett, majd a pécsi Idegklinikán neurológusként folytatta a gyógyító munkáját. Svédországban a Lundi, míg Bostonban a Harvard Egyetemen volt hosszabb tanulmányúton. 1993-tól 26 éven át vezette a szegedi neurológiai részleget, majd neurológiai klinikát, amelyet munkatársaival együtt 100 ágyas intézetté szervezett. Szabadalmai vannak a sclerosis multiplex, a migrén és a Huntington-kór kutatásában. Vécsei László jelenleg a neurológiai klinika egyetemi tanára, az Idegtudományi Kutatócsoport vezetője és az Egyetemi Doktori Tanács elnöke. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává választotta, tagja az Európai Akadémiának. Közel egy évtizedig volt az akadémia orvosi osztályának elnökhelyettese, majd elnöke, és az orvoskar dékáni feladatait is ellátta. 2012-ben Széchenyi-díjat kapott, 2019-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Gyógyító, oktató és kutató munkáját a Szegedi Tudományegyetem számos díjjal ismerte el. Felesége kutatóorvos és bőrgyógyász. Lánya közgazdász, egyik fia programtervező matematikus, a másik plazmafizikus lett. Négy unokája van.

(1923 - 2019) 1923. július 6-án született Budapesten. Orvosi tanulmányait 1941-ben a szegedi egyetemen kezdte. Szent-Györgyi Albert tanítványa volt, aki emlékei szerint a legdemokratikusabbnak számított az akkori egyetemi professzorok közt, előadásai szakmailag nagyon magas színvonalúak, ugyanakkor egyszerűek és közérthetőek voltak. Wollemann Máriát Budapesten 1947-ben avatták orvosdoktorrá a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol summa cum laude eredménnyel végzett. 1946-47-ig a szegedi, majd 1948-49-ig a budapesti Orvostudományi Egyetemen dolgozott a Gyógyszertani, Anatómiai, Orvosvegytani és az MTA Biokémiai Intézetekben. 1954-1970-ig az Országos Idegsebészeti Intézetben. 1971-óta az SZBK Biokémiai Intézetében dolgozott, ahol kezdetben csoportvezetői, majd igazgatóhelyettesi és 1978-83-ig igazgatói funkciót töltött be. Az Orvostudományok Doktora címet a „Biochemistry of Brain Tumours” című könyvével nyerte el, melyet McMillan Press London, a University Park Press Baltimore és az Akadémiai Kiadó közösen jelentetett meg 1974-ben. Hosszabb külföldi tanulmányúton a Berlini Humboldt Egyetem Gyógyszertani Intézetében volt 1956-57-ben, a New Yorki Montefiore Hospital Department of Anesthesiology-ban 1963 és 1964 között, illetve a párizsi Hôpital Boucicaut Laboratoire d’Eutonologie-ben 1966-ban. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik angol, német és francia nyelvből. Az SZBK Biokémiai Intézetben töltött időben elsősorban opiát receptorokkal foglalkozott munkatársaival. Ebből a tárgykörből számos közlemény, konferencia, workshop született és ilyen jellegű kutatások jelenleg is folynak. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. 1977-ben Akadémiai Díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta. Városunk 2017-ben Szeged nemzetközi kapcsolataiért emlékéremmel ismerte el munkáját.

Szeged-Csanádi megyéspüspök (1930 - 2024) 1930. szeptember 17-én született Battonyán. Teológiai tanulmányait 1948-52. között végezte Szegeden a Hittudományi Főiskolán. A szegedi Dómban szentelték pappá 1951. október 21-én. Segédlelkészként tevékenykedett 1953-55. között Röszkén, majd 1955-től 1957-ig Ásotthalmon, 1957-től 1960-ig Gyulán Kinevezett plébános 1960-63-ig Domaszéken, 1963-70-ig Mezőhegyesen, majd templomigazgató 1970-től 1972-ig Makón. 1972-től retorika tanár és lelki igazgató a Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben. Tanárként is oktatott, szervezte az ijfúsági pasztorációt az egyházmegyében. Az ő munkálkodása nyomán született meg a Szent Gellért Napi Katolikus Ijfúsági Találkozó, előbb a Tarján városi plébánián, majd a Dómban. Tanított a levelező teológián is. 1983-ban Rókuson lett plébános, ahol a templomot és a plébánia épületét tataroztatta és a szegények pasztorációjával foglalkozott. 1987. július 4-én II. János Pál Szeged-Csanádi megyéspüspökké nevezte ki. 1988-ban a Szent István napi ünnepségeket szervezte meg Szegeden. 1989-től segítette a szerzetesek Szegedre történő visszatérését. A ferencesek az ő közreműködésével kapták vissza alsóvárosi kolostorukat, a piaristák és az iskolanővérek újra megnyitották középiskolájukat a városban, valamint újra megtelepedtek Szegeden a jezsuiták, akik a szegedi felsőoktatásban tevékenykedtek. 1993-tól a Magyar Katolikus Püspöki Kar alelnöke és az egyházi ingatlanokat rendező kormánybizottság tagja. Közéleti író, számos újságban írt aktuális közéleti cikkeket és TV nyilatkozatai kapcsán a magyar püspökök közül a legismertebb közéleti szereplővé vált. 1993-ban a Délmagyarország napilap által megtartott közvélemény kutatás szerint Szegeden az év embere címet kapta. Kezdeményezte a MKPK "Igazságosabb és emberibb világot" című országos körlevelének megalkotását és vezette az ezzel kapcsolatos vitát. 1995-ben megrendezte a Szeged-Csanádi egyházmegye zsinatát, megalkotta annak pasztorációs tervét. Püspöksége alatt épület a 100 fős értelmi fogyatékosok otthona a Kálvária sugárúton, Domaszék-Zöldfáson pedig egyházmegyei lelkigyakorlatos centrum létesült. 1989-90-ben az Erdélybe irányuló európai segélyakció vezetője. Tevékenyen részt vett az 1991-es pápalátogatás előkészítésében. 1993-ban megszervezte az egyetemi lelkészséget a városban. 1994-ben egyházmegyei krízismegoldó otthont hoz létre. Ugyanebben az évben nyílt meg a Szent Imre Egyetemi Kollégium a Londoni körúton. Püspöksége idején számos templom épült az egyházmegyében, többek között Domaszéken, Szent Mihály telepen. Szorgalmazta a szegedi Dóm felújítását. 2000-ben évtizedekig tartó előkészület után kiadta a Szent Gellért püspök Deliberationes című művét.

(1914 - 1996) Straub F. Brunó Nagyváradon született 1914. január 5-én. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdi, először az orvoskaron, majd a természettudományi fakultáson. Szent-Györgyi Albert első előadása annyira magával ragadja, hogy már tizennyolc évesen laboratóriumában kezd dolgozni. Szent-Györgyi személyisége, emberi és kutatói példája egy életre meghatározzák tájékozódását, jellemfejlődését. Átvette, majd átörökítette a nyugat-európai nyitottságot, értékcentrikusságot, a munka és a tudományos eredmények feltétlen tiszteletét. Már itt kialakult kutatási területe, a sejtlégzés kémiája, az izomműködés vizsgálata, az enzimek szerkezetének kutatása, a fehérjeszintézis elemzése. Fiatal kutatóként Rockefeller-ösztöndíjjal Cambridge-ben dolgozott, hazatérve a szegedi egyetem tanára lett. Egészen 1944-ig, a németek bevonulásáig együtt dolgozott Szent-Györgyivel, majd a háborút követően ismét közösen munkálkodtak, egészen a Nobel-díjas tudós külföldre távozásáig. Ezidőben lett a budapesti egyetem tanára is. A Magyar Tudományos Akadémiának 1946-ban levelező, majd 1949-ben rendes tagja lesz. Nevéhez fűződik az aktin felfedezése; állati szervezetből sárgaenzimet sikerült előállítania, amelyet a Straub-diaporáznak neveztek. Tudományos tevékenységéért két alkalommal tüntették ki Kossuth-díjjal. Jelentős tudományszervezői és közéleti tevékenysége is. A Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjaként fontos szerepet játszott a hazai tudományos élet irányításában. Az ő kezdeményezésére és szerteágazó szervező munkája nyomán jött létre a 60-as évek végén, a 70-es évek elején a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja, ahol 1970-től 1978-ig főigazgatóként tevékenykedett. Ez az intézet irányítása alatt a hazai modern biológiai kutatások centruma lett, s a szakterület világszerte elismert műhelye. Iskolateremtő tevékenysége nyomán fiatal kutatók sokasága kapott lehetőséget tehetsége igazolására és külföldi megmérettetésre. Szegedi kapcsolatait erősítette, hogy a város orvostudományi egyeteme 1981-ben Honoris Causa doktorrá avatta. Közéleti affinitását jelzi, hogy több nemzetközi szervezetben képviselte hazánkat, számos egyetem tudományos intézet választotta díszdoktorául. Dolgozott az Országos Atomenergiai Bizottságban, elnöke volt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanácsnak. Betöltötte a legmagasabb közjogi méltóságot: 1988-tól több, mint egy éven át a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke volt. 75. születésnapján a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntették ki. Mindezek alapján Straub F. Brunó akadémikus megkapta a Szeged város díszpolgára címet.

(1910 - 2002) Varga Mátyás 1910. december 1-jén született Budapesten. Művészeti iránt fogékony családban nőtt fel, már gyermekkorában a színházi díszlettervezés vonzotta. Az Iparművészeti Iskolába 1926-ban iratkozott be, ahol osztálytársai között találhatjuk Márk Tivadart, a ma Párizsban élő Michael Gyarmathyt és az Amerigo Tot néven világhírűvé lett Tóth Imrét. Az iskola az elméletet szorosan összekapcsolta a gyakorlattal, s így Varga Mátyás már az első tervezéseiben is tanúbizonyságot tett stílusérzékéről, anyagismeretéről, szakmai biztonságáról. Élete első színházi szerződése Szegedhez köti. Az 1930-31-es évadra a Városi Színházhoz az akkor kinevezett igazgató, Kürthy György hívta. Az évi 40-50 bemutató díszletezése fantasztikus iskolát jelentet, s tovább fejlesztette Varga Mátyás fantáziáját, empatikus képességét, kialakította rutinját. A következő időszakokban stúdiumokat vett a Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor Lajos műhelyében. A budapesti Nemzeti színház tagja lett 1935-ben, majd 1936-tól a Szegedi Szabadtéri Játékok vezető szcenikusa. Olyan szabadtéri színpadi sikerek fűződnek nevéhez, mint Madách: Az ember tragédiája, Herczeg Fernec Bizánca, Kacsóh János vitéze, majd a játékok felújítását követően Erkel, Kós Károly, Vörösmarty műveinek látványtervei. Hosszú és termékeny életpályája során közel ezer kőszínházi, szabadtéri, film és tv-díszletet tervezett. Ezeknek jelentős részét – mint a XX. századi magyar művészet és kultúra maradandó értékeit – Keresztury Dezső javaslatára megvásárolta az Országos Széchenyi Könyvtár. Közöttük van az 1936-ban tervezett díszletkép O’Neill Amerikai Elektra című drámájához, mely a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. Művészi munkásságát Kossuth-díjjal és Kiváló Művész kitüntetéssel ismerték el. Varga Mátyás díszlettervezőt munkája mellett jelentős képzőművészeti ouvre-t is teremtett. Fa- és linometszetein, monotípiáin, rézkarcain, festményein és kerámiáin is tettenérhető a színházi kötődés. Amikor a Csongor és Tündéhez készített díszleteket, agyagból is a három ördögfiókát és a szerelmeseket formázta; amikor a Szentivánéji álomhoz tervezett, Zuboly virágkoszorús fejét mintázta; amikor Illyés Dózsájával birkózott, a plasztika is ezt idézte; de megjelent a kerámia műfajában az egyik legnagyobb drámánk, a Tragédia sokféle változata is. Több, mint egy évtizede ismét Szegeden él, s ragaszkodásának szép példája, hogy saját költségén kialakította Bécsi körúti Színháztörténeti Kiállítóházát. Szeged életében és munkásságában is az indulás és a megérkezés városa. Mindezek alapján Varga Mátyás díszlettervező megkapta a Szeged város díszpolgára címet.

 (1930 - 2016) 1930-ban született Szegeden. A Piarista Gimnáziumban 1948-ban érettségizett. A fény festőjeként emlegetett világhírű operatőr, Tisza-parti gyerekként, édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás gyönyörűségét, hogy aztán életre szóló, elkötelezett híve legyen a színek, fények és árnyékok játékának.  A Szegedi Kenderfonógyárban dolgozott 1951-ig, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1956-ban – Illés György tanítványaként – operatőri diplomát szerzett. Pályakezdőként az 1956-os forradalom alatt, társaival az utcán folyamatosan filmezte az eseményeket. A forradalom után elhagyta az országot. Az eredetileg tervezett külföldi tanulmányútból hosszú évtizedes kényszerű emigráció lett.  Az Egyesült Államokban kezdte újra építeni filmes pályáját. Fotózott tablóképeket, dolgozott filmlaborban, dokumentumfilmekben, és reklámfilmekben is kapott feladatot. Ma már Hollywood legnagyobbjai között emlegetik. Robert Altman, Martin Scorsese, Richard Donner híres mozijait fotografálta.  A hetvenes évek amerikai újhullámos realista filmjei mellett a sci-fi mániának is részese lett, amikor Steven Spielberg a Harmadik típusú találkozások fényképezéséhez kérte fel. Nagy áttörés volt Michael Cimino Szarvasvadász című kultuszfilmje, amelynek Zsigmond Vilmos fényképezte megejtő képi világát operatőri díjjal jutalmazta az Angol Filmakadémia. 1977-ben a Harmadik típusú találkozások című filmjéért Oscar-díjat kapott.  Magyarországon csak három filmet forgatott, legutóbb a Bánk bán operafilmet. Speciális világítási technikája, kiforrott fényképezési stílusa ellenére vallja, hogy mindig a rendező és a forgatókönyv kívánalmainak kell alárendelnie magát egy operatőrnek – az alkotás tökéletességét ő azonban a fényben mérheti. Rendszeresen visszajár Magyarországra, és ha teheti, Szegeden is meglátogatja rokonait és régi ismerőseit.  Hivatalosan 1996. november elején volt Szegeden, amikor a Magyar Filmesek Világtalálkozója rendezvénysorozata keretében találkozott a szegedi filmbarátokkal, kellemes órákat töltött el régi munkatársaival, régi osztálytársaival. Külföldi és hazai nyilatkozataiban mindig szép szavakkal emlékezik meg szülővárosáról, iskolájáról, munkahelyéről. Illés György, a magyar operatőrök doayenje több interjúban is megemlítette, hogy tanítványai között Zsigmond Vilmos az egyik, aki legközelebb áll a szívéhez, aki soha nem felejti el, hogy magyar, hogy mit köszönhet ennek az országnak és szülővárosának.