emeritus professzor (1916 - 2007) 1916-ban született Nagyrőczén. Sárospatakon, Miskolcon járt gimnáziumban, ezt követően Debrecenben, a Tisza István Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd az Anatómiai Intézetben, később a Patológiai Intézetben majd a Bőrgyógyászati Klinikán dolgozott. 1965-től 1986-ig tanszékvezető egyetemi tanár a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján. Tudományos kitüntetései:  Kaposi Mór EmlékéremRajka Ödön EmlékéremJancsó Miklós EmlékéremPrágai Károly Egyetem EmlékérmeAmsterdami Egyetem EmlékérmeSzegedi Egyetem EmlékéremSimon Miklós professzor egész egyetemi tanári működése Szegedhez kötődik.  Európa a dermatologia egyik legnagyobb művelőjeként tiszteli.Nemzetközi elismertsége, tekintélye számtalan kutatót, orvost vonzott Szegedre, akik az ő közvetítésével ismerték meg a várost.  Becsületes állásfoglalásával, emberi tartásával, kiforrott vélemény nyilvánításával olyan egyénisége az egyetemnek, aki meghatározta annak szellemiségét. Munkássága révén alakult ki a szeged bőrgyógyászati iskola, tanítványai közül négyen tanszékvezető egyetemi tanárok lettek, s további három munkatársa megyei kórházban osztályvezető főorvos. Tudományos munkásságának legkiemelkedőbb eredménye egy új kórkép leírása, amelyet gyakran Simon porphyriának neveznek. Irányítása alatt korszerű klinika alakult ki, amely a bőrgyógyászat minden modern módszerét alkalmazta. Munkásságának nemzetközi elismertségét jelzi, hogy szegedi egyetemi tanári működése alatt több mint 300 külföldi vendéget fogadott klinikáján. Ő maga tizennégy külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja.

(1931 - 2018) 1931-ben született Kisteleken. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát 1955-ben. Tanítómestere, Szabó Zoltán akadémikus, reakciókinetikus. 1962-től megszakításokkal külföldön, Cambridgeben, Berlinben, Liverpoolban, Münchenben tevékenykedett. 1972-ben Akadémiai-díjat kapott. Évekig a Szilárdtest és Radiokémiai Tanszék mellett működő kutatócsoportban dolgozott, 1984-ben lett tanszékvezető a JATE-n. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd 1990-től rendes tag, 1992-től az Európai Akadémia tagja. Kutatási területe: a heterogén katalízis, szilárdtestkémia, felületkémia, reakciókinetika. A MTA Reakciókinetikai Kutató Csoportjának vezetője. Az utóbbi 15 évben nagy erőfeszítések árán sikerült beszerezni és kiépíteni korszerű laboratóriumokat, ennek eredményeként a makroszkópikus jellegű, klasszikus kinetikai vizsgálatokat felváltották a modern felületvizsgálatok. Ezzel nemcsak időben tudják követni a reakciókat, hanem atomi szinten tudják tanulmányozni az egymást követő vegyi folyamatokat, az anyagok részecskéinek kölcsönhatását. Vizsgálták a katalitikus folyamatok reakciók közti termékeinek kémiáját. Hatékony módszereket találtak annak kimutatására, hogy miféle közti anyag keletkezik a katalizátor felületén, miközben a reakció végbemegy. Másokat megelőzve kezdtek foglalkozni a szén-dioxid kémiájával. Négy évtizede dolgozik ezen a területen. 1993-ban lett az MTA elnökségének tagja. Ebben az évben kapta meg a kutatóknak adható legnagyobb elismerést, a Széchenyi-díjat. Rendszeresen hívják rangos külföldi egyetemekre és intézetekbe vendégprofesszornak, előadókörutakat tesz a világ minden táján, ott a neve a legtekintélyesebb szaklapok szerkesztőbizottsági névsorában. A rendszerváltás óta megszaporodtak egyetemszervezési, tudománypolitikai témákat tárgyaló publikációi. Két monográfia szerzője, melyek a szilárdtestkémia és katalízis tárgyában születtek. Több mint 300 tudományos közleménye jelent meg nemzetközi szakfolyóiratokban.   

Szabó Gábor 1954-ben született, az akkori József Attila Tudományegyetemen szerezte fizikus diplomáját. 1994 óta egyetemi tanár, 1996 és 2000 közt a Fizikus tanszékcsoport vezetője volt, négy évvel később a Szegedi Tudományegyetem Műszaki és Anyagtudományi Intézetének igazgatója lett. 2010-ben választották az SZTE rektorává. Az egyetem számos kutatási és ipari projektjében vett és vesz részt, a legjelentősebb mind közül a lézerközpont, az ELI-ALPS létrehozásában betöltött meghatározó szerepe. Az egyetem rektoraként és kutatójaként egyaránt kiemelten fontosnak tartja az ELI és az SZTE közti együttműködést, ennek eredményeként közös laboratórium létrehozásáról született megállapodás. Az SZTE első számú vezetőjeként nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az egyetem sok hazai és nemzetközi projektben vegyen részt, amellyel bekapcsolódik fontos feladatok megoldásába. A csökkenő magyar hallgatói létszám pótlására pedig megindult az idegen nyelvű képzések folyamatos fejlesztése. Szabó Gábor a szakma nemzetközi élvonalába tartozó kutatóhelyekkel tart kapcsolatot, Göttingenben, Houstonban, Jénában és Oszakában is volt már vendégprofesszor. Fizikus és fizikatanár szakos hallgatók számára tart alapkollégiumokat, speciális és PhD-kurzusokat. Tanítványai közül többen vezető kutatók, egyetemi tanárok lettek. Szabó Gábor, aki 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-től pedig rendes tagja, 2007 óta vezeti a Magyar Innovációs Szövetséget is. 2013-ban a Magyar Rektori Konferencia alelnöke lett. Számos nem szakmai elismerést is kapott: 2009-ben vehette át a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét, 2009-ben Szeged város Pro Urbe-díját, majd egy évvel később a Szegedért Alapítvány Szőkefalvi-Nagy Béla díját is. Tavaly Trefort Ágoston-díjjal tüntették ki.

(1913 - 1998) Dr. Szőkefalvi-Nagy Béla 1913-ban Kolozsváron született, 1929-óta él Szegeden. Középiskolai tanulmányainak utolsó két évét, valamint egyetemi tanulmányait városunkban végezte. Itt szerezte meg 1936-ban matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, \”summa cum laude\” eredménnyel doktorált. Kitüntetéses doktorrá avatására 1937-ben került sor. Külföldi tanulmányutak után 1939-ben a Szegedi Tanárképző Főiskola matematika tanszékére nevezték ki, röviddel ezután a szegedi egyetemen magántanárrá habilitálták. 1948-tól az egyetem rendes tanára tanszékvezető professzora az 1983-ban bekövetkezett nyugalombavonulásáig. A Magyar Tudományos Akadémia Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója. Dr. Szőkefalvi-Nagy Béla professzor fél évszázadon keresztül vett részt a magyar felsőoktatás munkájában. Matematikai tanárok és matematikus szakemberek ezreinek képzésében vett részt, kiemelkedő szerepe volt a matematika több ága oktatásának szegedi bevezetésében. Legjelentősebb tevékenysége a függvénytan és a funkcionálanalízis tárgyak oktatása. Korszerű, világos, nagyszerűen felépített előadásainak országos híre volt. Valós függvénytani tankönyvét, amelyet több nyelvre lefordítottak, világszerte használták és használják ma is. Több mint másfélszáz dolgozat, valamint három monográfiája világszerte ismert és elismert számtalanszor idézett dokumentumai pályafutásának. Tudományos tevékenységét számos hazai és külföldi elismerés követte, 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1956-ban pedig rendes tagjává választották. 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjban, 1978-ban pedig Állami-díjban részesült. A Drezdai Műszaki Egyetem, a Turkui Egyetem, a Bordeaux-i Egyetem és a József Attila Tudományegyetem tiszteletbeli doktora. Többek között tiszteletbeli tagjává választotta az ír és a finn akadémia. Dr. Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus jelenleg Szeged város legtekintélyesebb és legelismertebb tudósa, akit mind Szeged, mind az ország, valamint a külföldi szakemberek egyaránt tisztelnek és nagyrabecsülnek. Személyében a Közgyűlés olyan tudóst részesít a díszpolgári kitüntetésben, akire városunk minden polgára büszkén tekinthet.  

(1935 - 2023) 1935. június 5-én született Nagyszebenben. Nős, 3 gyermeke van. Tanulmányait Pécsett végezte, az Orvostudományi Egyetemet 1959-ben fejezte be summa cum laude minősítéssel. 1962-ben laboratóriumi szakképesítést szerzett. Orvostudomány kandidátusa (1966), orvostudomány doktora (1974), MTA levelező tagja (1990), MTA rendes tagja (1995). Jelenlegi beosztás: SZTE Kórélettani Intézet, egyetemi tanár, MTA-SZTE Neurohumorális Kutatócsoport vezetője. Korábbi beosztásai: 1975-2000 SZOTE Kórélettani Intézet igazgatója, 1985-1990-ig a SZOTE Orvoskar dékánja, 1990-1991. Tanári Testület elnöke. 1997-2000 a SZOTE Általános és Oktatási rektor helyettese. Dékánsága alatt megszervezte az Orvosegyetemen az angol nyelvű képzést, amelyen eddig több mint 3000 külföldi diák regisztrált és az egyetemnek több mint 10 milliárd forint bevételt eredményezett valutában. Egyetemi megbízatások: Az évek során 15 egyetemi bizottságnak volt ill. jelenleg is elnöke. Ezek közül kiemelkedő Egyetemi Tanácsi tagság több cikluson keresztül. PH.D. Iskola vezetése, Centrum Doktori Tanácsának elnöke, Oktatási Bizottság elnöke stb. Oktatási tevékenység: 1975-ig élettan elméleti és gyakorlati oktatása, 1966-ig biokémia gyakorlati oktatása. 1972-73 Egészségügyi Világszervezet Human Reprodukciós Központja Karolinska Intézet. Stockholmban endokrinológia oktatása. Szegeden 1975-től kórélettan oktatása általános orvos, fogorvos majd gyógyszerész hallgatók számára magyar és angol nyelven. Tanszékvezetőként több mint 10.000 hallgatónak oktatta a kórélettant. Kutatási tevékenység: Neuroendokrinologia: reprodukciós endokrinológia, neurohormonok, neuropeptidek idegrendszeri és endokrin hatásainak vizsgálata. Munkatársai közül egy lett az MTA tagja, 3 MTA doktora és 17 szerzett Ph.D ill. kandidátusi minősítést, 2 egyetemi doktorit, három egyetemi tanár, kettő vezető főorvos. Kutató munkájában jelentős hazai és nemzetközi kooperációt épített ki, 34 hazai és 44 külföldi kutatóval működött együtt. 239 közös közlemény jelent meg. Ezek közül is kiemelkedő munkatársaival a Nobel-díjas Schallyva közölt 37 és a Holland Akadémia elnökével DeWieddel megjelentettet 68 közleményt. Tanulmányutak: WHO Advance Course of Clinical Chemistry 1964 Koppenhága (3 hónap). 1964-65 egy év Lalor Foundation ösztöndíjas, Miami University, USA. 1968 májustól 1971 december-ig (2 év). Ford alapítvány ösztöndíjasa. Swedich Medical Res. Council Repr. Res. 1986. (3 hónap) University Dallas, Dept. Physiology. USA. Rövidebb tanulmányutak: Anglia, Franciaország, Olaszország, Dánia, Finnország, Hollandia, Szovjetunió, Lengyelország, Németország, Csehszlovákia. Tudományos társasági tagságok: Alapító tag négy nemzetközi társaságban, továbbá tag 17 nemzetközi társaságban. Tudományos testületi tisztségek: MTA Szegedi Területi Bizottságának elnöke, 1991-99, 2002-. MTA Orvostudományi Osztály elnöke 1999-, MTA elnökségének tagja 1999-, Egészségügyi Tudományos Testület elnökség tagja 1999-, Felsőoktatási Tudományos Testület elnöke 1993-, MTA Endokrin Bizottságának elnöke 1993-1996, Széchenyi-díj Bizottság Orvostudományi albizottságának tagja 1993-1997, 2002-, Magyar Élettani Társaság alelnöke 1993-98, Magyar Endokrin Társaság elnöke 1992-1995, Tudományos Minősítő Bizottság Elméleti Orvostudományi Bizottságának tagja 1980-megszűnésig, IBRO Nemzeti Bizottságának a társelnöke 1993-, Magyarország képviselője az MTA kiküldöttjeként az European Medical Research Council-ban 1993-1996, OTKA Élettani Szakkollégium Élettani zsűrijének tagja 1993-1997, MTA Orvostudományi Osztály Elméleti Orvostudományi Bizottságának elnöke

(1955 - ) „Hiszem, hogy Szeged város díszpolgári címe rajtam keresztül elsősorban a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium közösségének, egyúttal Szeged város pedagógusainak elismerését jelenti ” – vallja Gál Béla, aki pályafutása 40 éve alatt szinte végig a Radnóti gimnáziumban tanított biológiát és kémiát. 1995 és 2000 között, valamint 2005-től 2019-es nyugdíjba vonulásáig igazgatta is a város legsikeresebb középiskoláját. Neve egybeforrt az RMG-vel, kidolgozója és alapítója volt az országosan egyedülálló biológia és biofizika tagozatnak. Egy évtizedig a szegedi középiskolák igazgatói munkaközösségének tevékenységét is összehangolta. Az Arany János Tehetséggondozó országos program indulásától kezdve annak tanácsadó testületében dolgozott. Szakvezetőként sok pedagógusjelölt hallgató indulását segítette, és több mint 10 évig az országos középiskolai tanulmányi versenyt szervező bizottság tagja volt. Eközben tizenegy biológia tárgyú tankönyve és segédkönyve jelent meg. Pedagógiai munkáját 2017-ben Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerték el, 2019-ben megkapta Szeged város Pro Urbe díját.

operaénekes (1940 - 2006) 1940. augusztus 8-án született Rákosligeten. Énektanulmányait magánúton végezte, a \’60-as évek elején a Magyar Néphadsereg Kórusában énekelt. 1964-ben Vaszy Viktor szerződtette a Szegedi Nemzeti Színházba. Vaszytól nemcsak muzikalitást, színpadi kultúrát és énektechnikát tanult, hanem azt a komplex előadóművészi kultúrát, amelyre az operaelőadások során oly nagy szükség van. Az operaszínpad és a hangversenypódium mellett a rádió és a televízió is rengeteg feladatot ad Gregor József számára. Talán ennek is köszönhető, hogy egyedülálló módon vidékről sikerült az ország vezető basszistájává válnia. A basszus-repertoár szinte valamennyi nagy szerepét elénekelte: pl. Sarastrót, Kékszakállút, Fülöp királyt, Basiliót, Leporellót, Koncsak kánt, Ochs bárót, Ozmint, Gremint, Dulcamarát, Don Pasqualét, Mozart Requiemjének basszus szólamát, Bach János passiójának Jézusát. A buffo basszus szerepkörben nemzetközi hírnevet szerzett, az elmúlt években sorra mutatkozott be az antwerpeni, a baltimore-i, a denveri, a houstoni, a portlandi, a római és a trieszti operaházakban.  Pályája csúcsaként értékelhető, hogy a világ egyik legjelentősebb operaházába, a New York-i Metropolitenbe rendszeresen meghívást kap és fellép a világ más híres zenés színpadain is. 1999-ben az Egyesült Államokban, Portlandban Don Pasquale szerepét játszotta, a Thália Színházban az Operaház társulatával a Hamupipőkét mutatta be. Don Magnifico szerepében Antwerpenben és Gentben lépett fel a Flamand Opera társulatával. 2000 őszén a Houstoni Grand Operában nemzetközi szereposztásban Leos Janacek Katja Kabanova című operájában Szavjol Gyikoj, a kereskedő szerepét énekelte nagy sikerrel. Ugyanerre a szerepre meghívta a dallasi operaház is.  Az elmúlt években Falstaff és Dulcamara szerepét énekelte a Szegedi Nemzeti Színházban. Repertoáron lévő szerepeivel folyamatosan fellép a Magyar Állami Operaházban és állandó közreműködője az ország koncertpódiumainak.  Tagja a Szegedért Alapítvány kuratóriumának. Művészetét Liszt díjjal, Érdemes és Kiváló művész címekkel és 1999. március 15-én Kossuth-díjjal ismerték el. Szülőhelyén, Rákosligeten 1999-ben Centenáriumi Emlékérmet vett át, 1995-ben Gárdony, 2001-ben pedig Budapest XVII. kerületének díszpolgára lett. Szeged városa 2001-ben Pro Urbe díjjal tüntette ki a világhírű művészt.

(1933 - 2025) Csengerben született 1933. máj. 13-án. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán Lendvai Andor növendékeként végezte. 1962-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1992-től örökös tagja. Széles körű repertoárja egyaránt felöleli a klasszikus-romantikus és modern operák főszerepeit. Sikerrel vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Olaszországban és a szomszédos országokban.1990-ben önkormányzati képviselővé választották Szegeden, 1992-ig a kulturális bizottság elnöke is volt.Művészetét 1969-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1982-ben érdemes művészi címmel, 1989-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal ismerték el. Főbb szerepei: Malatesta (Don Pasquale), Figaro (A sevillai borbély), Tiborc (Bánk bán), Valentin (Faust), Rigoletto, Luna gróf (A trubadúr), Germont (Traviata), Falstaff, Scarpia (Tosca), Danton (Danton halála) Ill (Az öreg hölgy látogatása). Művészeti tevékenységéért Szeged város közgyűlése Díszpolgári címet adományoz részére.  

 (1927 - 2010) Kass János 1927-ben született Szegeden. Az iparművészeti iskolát 1946-ban végezte el és keramikus mesterlevelet kapott. 1946-49-ig az Iparművészeti, 1949-51-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikusi diplomát 1951-ben Lipcsén szerzett, ahol Hochschule für Grafik und Buchkunst aspiránsa volt. 1967-től az Iparművészeti Főiskola Grafikai Tanszékén tanít. 1965-73. között az Új Írás című folyóirat művészeti szerkesztője. Kétszeres Munkácsy díjas, Érdemes Művész és Kiváló Művész. Tagja a Magyar Képzőművészek és a Magyar Fotóművészek Szövetségének, valamint a Német Képzőművész Szövetségnek. A Brüsszeli Világkiállításon 1958-ban ezüst érmet nyert. Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paolóban, valamint a magyar és német „Szép könyv versenyen” kapott díjakat. 1966-ban Lipcsében a könyvművészeti kiállításon „A világ legszebb könyve” díjat és aranyérmet nyert. Önálló kiállításai többször voltak Budapesten, Zágrábban, Torinóban, Sydneyben, Párizsban, Londonban és Szegeden.

színművész (1937 - 2024) 1937. március 6-án született Budapesten. 1959-ben szerzett diplomát a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, s még ebben az évadban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. A művész és a város hamarosan megszerette egymást. Király Levente a szegedi társulat vezető művésze, s máig a prózai tagozat meghatározó tagja lett. Könnyed vígjátékokban éppúgy meghódította a publikum szívét, mint veretes tragédiákban. Pályája kezdetén klasszikus nagyoperettek / Marica grófnő, Luxemburg grófja, Nebáncsvirág/ táncoskomikusi szerepkörében aratott nagy sikereket. Később sorra játszotta el a világirodalom nagy klasszikusainak karakterszerepeit. Sokan emlékeznek Mercutiójára a Rómeo és Júliából, Falstaffjára a IV. Henrikből vagy Figarójára Beaumarchais darabjából. Emlékezetes szerepei voltak: Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabjában a Méltóságos figurája, a Jézus Krisztus Szupersztárban Heródes, a Légy jó mindhaláligban Pósalaky úr, a My Fair Lady-ben Doolittle, a La Mancha lovagjában Sancho, az Ügynök halálában Willy Loman, a Rómeó és Júliában Lőrinc barát, a Hamupipőkében Boldizsár király, a Tótékban Tót, a West Side Story-ban Doc, a Don Carlos-ban főinkvizítor, a Warrenné mesterségében Praed, s amivel pályája során talán leginkább azonosították: Tevje, a Hegedűs a háztetőn című világhírű musicalben. Ezzel a szereppel nemcsak itthon, hanem a társulat Monte-Carlo-i vendégjátékán is óriási sikert aratott. Címszerepeket is sikerre vitt: külön érdemes kiemelni, Dürrenmatt Nagy Romulusát és Hasek Svejkjét. Pályája későbbi szakaszában nem távolodott el az operettektől sem, a Csárdáskirálynőben is jelentős szerepet kapott. A Szegedi Szabadtéri Játékokon – a Dóm téren – fellépett a Cyrano de Bergerac és a La Mancha lovagja előadásokban. Több magyar filmben játszott jelentős szerepet. Budapesti társulatoknál is gyakran lépett fel vendégként. Király Levente művészi pályájának elismerését jelzik a különböző kitüntetések: 1967-ben Jászai Mari díjat, 1969-ben Juhász Gyula díjat, 1984-ben Makó Lajos díjat kapott, 1986-ban elnyerte az Érdemes művész címet, 1995-ben megkapta a Szegedért Emlékérmet. 2002-ben Szeged Kultúrájáért elismerésben részesült, és a kritikusok neki ítélték oda az „Évad legjobb férfi főszereplője” díjat, Brecht, Galilei című drámájában nyújtott alakításáért. 2004-ben Dömötör életműdíjat kapott. A Szegedi Nemzeti Színház színészei közül elsőként kapta meg 2003. március 15-én  a Kossuth-díjat, 2006-tól pedig a nemzet színésze. 1986-tól a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Király Levente 1996-ban nyugállományba vonult, de a színház továbbra is számít munkájára. Csábító budapesti ajánlatoknak ellenállva is megmaradt vidéki, szegedi színésznek, vállalva ennek minden hátrányát és előnyét. Vérbeli társulati színész, aki a fiatalabb kollégáinak nagy szeretettel adja át tapasztalatait, és segíti pályájuk alakulását. A város megbecsült és szeretett polgára. Szeged városa hálás hűséges, rendkívül sokoldalú színművészének, aki, 48 esztendeje a Tisza-parti teátrum művésze. Ennek jelekén Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének döntése alapján 2007. március 29-étől Király Levente Szeged város díszpolgára.