(1930 - 2016) 1930-ban született Szegeden. A Piarista Gimnáziumban 1948-ban érettségizett. A fény festőjeként emlegetett világhírű operatőr, Tisza-parti gyerekként, édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás gyönyörűségét, hogy aztán életre szóló, elkötelezett híve legyen a színek, fények és árnyékok játékának.  A Szegedi Kenderfonógyárban dolgozott 1951-ig, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1956-ban – Illés György tanítványaként – operatőri diplomát szerzett. Pályakezdőként az 1956-os forradalom alatt, társaival az utcán folyamatosan filmezte az eseményeket. A forradalom után elhagyta az országot. Az eredetileg tervezett külföldi tanulmányútból hosszú évtizedes kényszerű emigráció lett.  Az Egyesült Államokban kezdte újra építeni filmes pályáját. Fotózott tablóképeket, dolgozott filmlaborban, dokumentumfilmekben, és reklámfilmekben is kapott feladatot. Ma már Hollywood legnagyobbjai között emlegetik. Robert Altman, Martin Scorsese, Richard Donner híres mozijait fotografálta.  A hetvenes évek amerikai újhullámos realista filmjei mellett a sci-fi mániának is részese lett, amikor Steven Spielberg a Harmadik típusú találkozások fényképezéséhez kérte fel. Nagy áttörés volt Michael Cimino Szarvasvadász című kultuszfilmje, amelynek Zsigmond Vilmos fényképezte megejtő képi világát operatőri díjjal jutalmazta az Angol Filmakadémia. 1977-ben a Harmadik típusú találkozások című filmjéért Oscar-díjat kapott.  Magyarországon csak három filmet forgatott, legutóbb a Bánk bán operafilmet. Speciális világítási technikája, kiforrott fényképezési stílusa ellenére vallja, hogy mindig a rendező és a forgatókönyv kívánalmainak kell alárendelnie magát egy operatőrnek – az alkotás tökéletességét ő azonban a fényben mérheti. Rendszeresen visszajár Magyarországra, és ha teheti, Szegeden is meglátogatja rokonait és régi ismerőseit.  Hivatalosan 1996. november elején volt Szegeden, amikor a Magyar Filmesek Világtalálkozója rendezvénysorozata keretében találkozott a szegedi filmbarátokkal, kellemes órákat töltött el régi munkatársaival, régi osztálytársaival. Külföldi és hazai nyilatkozataiban mindig szép szavakkal emlékezik meg szülővárosáról, iskolájáról, munkahelyéről. Illés György, a magyar operatőrök doayenje több interjúban is megemlítette, hogy tanítványai között Zsigmond Vilmos az egyik, aki legközelebb áll a szívéhez, aki soha nem felejti el, hogy magyar, hogy mit köszönhet ennek az országnak és szülővárosának.