Díszpolgárok

Dr. Péter László


Dr. Péter László a JATE egyetemi tanára, az irodalomtudományok nagydoktora.

Szorgos kutatója és feltárója Szeged művelődéstörténetének, irodalomtörténetének és néprajzának. Publikációinak száma megközelíti a 3 ezret; ezeknek túlnyomó többsége szegedi vonatkozású. Tagja és vezetőségi tagja több tudományos egyesületnek, társaságnak. 1945-óta tagja a Magyar Irodalomtörténeti, Néprajzi, Nyelvtudományi Társaságnak és a Magyar Történelmi Társulatnak. 1961. és 1986. között a Somogyi-könyvtár tudományos munkatársa volt, azóta a JATE II. számú irodalomtörténeti tanszékének professzora. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője.

Tudományos és közírói tevékenysége méltó folytatása és bizonyos mértékben megújítása egykori tanára, Bálint Sándor munkásságának. Bálint Sándor a néprajzban, Péter László az irodalomtörténet-írásban teremtette meg a tudományos szögediség fogalmát. Nagy monográfikus munkáiban Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tömörkény István és legutóbb Móra Ferenc életművét vizsgálta és tette a magyar tudományban és közgondolkodásban ismertté. Munkásságával részese, sőt inspirátora a 60-as években kivirágzó helytörténeti kutatásoknak.

Péter László szervezőmunkájának köszönhető, hogy az amerikai magyarság legnagyobb gyűjteménye a Vasváry-hagyaték Szegedre, a Somogyi-könyvtárba került.

A város utcaneveiről írt monográfiája szinte az első volt Magyarországon, és olyan művelődéstörténeti anyagot tárt fel a város történetéből, amely helytörténeti irodalmunkban Reizner János és Bálint Sándor óta példátlan.

Kelt: Szegeden, 1992. május 21-én.